Gyerekkorom óta rajzolok ruhákat. És természetesen énekelek. Ez a két különböző önkifejezési mód meghatározta a felnövésemet. A zene és a ruhák, szoros összefüggésben voltak egymással.
Mai napig érzem az anyagok muzsikáját, és a fellépéseim alkalmával mindig az adott áriához, dalhoz választottam és terveztem ruhákat.
Mozart lehelet finom csipkéi és muszlinjai számomra teljesen mást jelentenek, mint Puccini vagy Verdi súlyosabb taftjai és brokátjai, mert az anyag kifejez, éppúgy, mint a zene.
Ha zenét hallgatok, látom a ruhákat libbenni a ritmusra, látom a színét és mintázatát.
Minden ruha másképp viselkedik más-más zene hatására.
Mindig az összhangban rejlik a vonzerő. A színpadi létezés semmiben nem különbözik a hétköznapi megéléstől, csupán felnagyított mása annak. Ha a stílus kialakítására gondolok, mindig az jut eszembe, milyen zene és milyen anyag illik egy adott karakterhez.
Boleyn Anna vagy Báthory Erzsébet sötét komolysága sem mindig komor. Mert, ahogy egy hétköznapi nőnek ezer arca van, éppúgy csillogott bennük is százezer szín.
Megtalálni a mai, modern nőben az ezerarcú dívát – ez a kihívás számomra.
Mindegy, hogy XXI. század, vagy épp XVII….
A lényeg, a harmóniában rejlik.
Nem véletlenül nevezik a zenében az együtthangzást harmóniának. Az anyagok és színek, formák együtthangzása a ruha harmóniáját adja.
Én ezt a harmóniát kutatom.

A szeretet motivál, a csalódások erősebbé tesznek. Igyekszem minden napnak megtalálni a szépségét, mert törekszem a belső harmóniára. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább úgy érzem, hogy csak és kizárólag a közönségemnek tartozom elszámolni valóval.